
www.gombavadasz.hu
|
Battonya Termál Strandfürdő
|
|
Alföldi környezetben, annak védett természeti kincsei közelében, a szakrális építészet számos emlékének szomszédságában tölthetik idejüket azok a fürdőzők, akik a battonyai fürdőt választják.
A battonyai termálvíz hivatalosan még nem lett gyógyvízzé nyilvánítva, de a tapasztalatok szerint hatékonyan alkalmazható fürdőkúraként különféle mozgásszervi megbetegedések esetében. A fürdőben jelenleg egy gyógyvizes medence, egy tanmedence és három feszített víztükrű úszómedence várja a vendégeket. Ezek mellet a fürdő területén belül strandröplabda, a tanmedencében vízi röplabda, focipálya, láb-tenisz, a fürdő területén kívül pedig a városi sporttelep várja azokat, akik az aktívpihenés kedvelői.
Történelem
Míg a település története egészen korai időkbe, a kőkorra, majd az Árpád-korra nyúlik vissza, a település mai arculatát a 19. században bécsi mérnökök alakították ki. A legkorábbi történelem emlékei, a neolit lakótelepek, a bronz kori temetők. Az Árpád-kori történelem legkorábbi emléke a közelmúltban feltárt kör alakú, 11. századi templom falainak maradványa. Írott forrás először a 14. században említi a települést. Számos birtokosa között huzamosabb ideig volt maga Hunyadi János ennek a területnek a tulajdonosa. Kezdetben lakói kizárólag magyarok voltak, a török időkben telepítettek ide először szerb lakosokat, majd a 18. században először románok, a 19. században pedig szlovákok települtek Battonyára.
A település fejlődését az állattartás mellet elsősorban a jó talajon termelt gabonának, illetve a kereskedelemnek köszönhette. Itt haladt ugyanis keresztül az Arad-Pest kereskedelmi útvonal. A 19. században mezővárosi rangot és az ezzel járó vásártartási jogot kapott, így ki is tudta használni kereskedelmi adottságait. Ebben a században egyre több városias szerveződés indult, mint az olvasókör, dalárda, műkedvelő társulat. Bár a század második felében egy súlyos aszály, és a diktatórikus rendszer visszavetette a fejlődésben, mezővárosi rangját is elveszítette, mégis be tudott kapcsolódni a kapitalista fejlődésbe, a vasúthálózatba. Takarékpénztár létesült, tégla és fedélcserépgyár kezdett üzemelni stb. Az új kapitalista rend itt is földmunkás megmozdulásokhoz vezetett a századfordulón. Valódi csapást azonban nem ez, hanem a trianoni döntés mért erre a vidékre. Számos fontos gazdasági kapcsolatától vágták el az új országhatárok, s határmenti településként csökkent jelentősége az országon belül. Ez a folyamat a II. világháború után fokozódott, hiszen ekkor került Csanád vármegyéből Békés megyébe, ami tovább rontotta helyzetét. Gyakorlatilag az elsorvadásra ítélt települések közé került Battonya. Ezzel a hátránnyal a mai napig küzd a település, de különféle kisebb ipari létesítmények, az idegenforgalom révén próbálja megtalálni a kiutat.
Látnivalók
A sokféle nemzetiségű város sokféle felekezetének különféle színterei érdekesek lehetnek azok számára, akik fürdőzés után sétálni indulnak Battonyán, és érdeklődnek a szakrális építészet iránt.
Érdemes elsétálni a templomok mindegyikéhez, az evangélikus templomhoz, a román és a szerb ortodox templomhoz, a református templomhoz, és a római katolikus templomhoz is. Ritka élményt nyújthat egymásutániságuk és egymásmelletiségük egy ilyen viszonylag szűk térben. Valóságos vallástörténeti felfedezőút lehet azok számára, akik elindulnak.
Akik inkább a profán építészeti emlékeket szeretik, a város főterén kezdjék sétájukat. Itt található a Városháza 19. századi épülete, és a Korona Szálló, a város legdíszesebb neoreneszánsz stílusú épülete. Akik türelmesek, egyszer talán meg is szállhatnak itt, folyamatban van ugyanis eredeti funkciója szerinti helyreállítása.
Azoknak, akik inkább a természeti kincsek szerelmeseinek vallják magukat, ugyancsak kellemes időtöltési lehetőség kínálkozik Battonya közelében. Nem messze található ugyanis a Battonya-Tompapusztai természetvédelmi terület, illetve ettől északra a Gulyagyep, ahol számos, itt őshonos növény és állatfajt csodálhatnak meg az „amatőr természetbúvárok”.
|


Világító zuhanyfejek,
hogy a fényben valóban fürödhessen...
|